Zebegény Község Önkormányzata és a SONNENBLUMEN Hagyományőrző Alapítvány nevében mély megrendüléssel búcsúzunk gróf nagykárolyi Károlyi Lászlótól, a honfoglalás koráig visszavezethető történelmi Károlyi család főágának leszármazottjától, Napraforgó unokájától.
A Virágegyletben családi címerük egyik jelképe nyomán a „Karvaly” nevet kapta – ezt a nevet egész életében szeretettel és büszkeséggel viselte.
1996-ban települt vissza Magyarországra. Zebegényhez különleges, személyes kötelék fűzte: kedves feleségével együtt mindig örömmel tért vissza falunkba, részt vett a Virágegylet rendezvényein, valamint a trianoni megemlékezéseken. Jelenléte összekötötte a múltat a jelennel, a családi emlékezetet Zebegény történetével.
Búcsúzóul azokat a sorokat idézzük tőle, amelyeket a Napraforgóról 2004-ben megjelent kötetben írt. Gyermekkori zebegényi emléke egyszerre szól szeretetről, hazáról, örökségről és arról az útról, amelyet valamennyiünknek végig kell járnunk:
„Egy szép nyári estén a zebegényi ház tornáca díványán, nézve a csillagos eget az alvás előtt, Napraforgó így szólt hozzám: „Karvalyom, majd egyszer elviszem Csaba Útjára!”
Telt az idő, és minden este alvás előtt megkérdeztem Napraforgót: „Mikor visz Csaba Útjára?” Ő így válaszolt: „Majd eljön az idő”.
Egy szép este Napraforgó szólt: „Karvalyom, ma este viszem Csaba Útjára”. Megfogta kezemet és levezetett az első háza Duna-partjára. A Dunára helyezte könnyű csónakját, melyben mindketten helyet foglaltunk. Az Ipoly folyó felett, Esztergomtól észak-keletre alacsonyan állt a Hold, ezüst fényével kijelölve az utat a Felvidék felé, a nagy Dunán keresztül.
Saját maga evezve csónakját és követve a Hold ezüst útját, Napraforgó megállt a másik oldalon, délre Esztergomtól. Ekkor a Hold már elbújt a Nagy Kárpátok mögé, de az éjjeli égen megjelentek az összes csillagok, köztük Csaba Útja!
Sokáig együtt néztük a csillagokat, Csaba Útját. Majd Napraforgó így szólt hozzám: „Ha majd egyszer felnő, úgy, mint Csaba Királyfinak, Karvalyomnak is lesz egy fehér paripája, az élet Fehér Paripája, amelyen majd büszkén, bátran, roskadás nélkül robog sorsa által kijelölt viszontagságai felett, szívében otthona, tágabb hazánk érdekében és dicsőségére, jeles elődei nyomában!”
A dunakanyari akkori sok-sok év előtti élmény óta 65 év telt el, amikor felébredtem a kápolna harangok zenéje által délután fél ötkor a zebegényi Kálvária hegyen.”
Gróf Nagykárolyi Károlyi László, a „Karvaly”
Most már ő is elindult Csaba Útján.
Zebegény szeretettel és tisztelettel őrzi emlékét.
Nyugodjék békében!
