Tisztelt Zebegényiek!
Holnap két olyan eseményre hívom Önöket, amelyek első pillantásra különbözőnek tűnnek, valójában azonban ugyanarról szólnak: arról, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, és milyen értékeket szeretnénk továbbadni gyermekeinknek.
Délelőtt a Nemzeti Összetartozás Napján emlékezünk Trianonra, délután pedig megnyitjuk a „Nagyszüleink, dédszüleink öröksége” című kiállítást a Tájházban. (Napraforgó utca)
Nekünk, zebegényieknek itt van a múltunk. Itt vannak a gyökereink. Itt éltek nagyszüleink és dédszüleink, itt építették fel ezt a közösséget, itt őrizték meg hitüket, nyelvüket, hagyományaikat és kultúrájukat a legnehezebb időkben is.
A Nemzeti Összetartozás Napja arra emlékeztet bennünket, hogy a magyarságot nem csupán az országhatárok kötik össze, hanem a közös történelem, a közös kultúra és a közös emlékezet is. Nem azért emlékezünk, hogy a múlt sebeit tépjük fel, hanem azért, hogy erőt merítsünk belőle, és megértsük: csak az a közösség tud biztos jövőt építeni, amely tiszteli és ismeri a múltját.
Ugyanezt szolgálja a délutáni kiállítás is. Régi fényképek, képeslapok, történetek, használati tárgyak, sváb hagyományok és családi emlékek idézik fel azt a világot, amelyből Zebegény mai közössége kinőtt. Ezek nem egyszerű régi tárgyak. Ezek a mi történetünk. A mi örökségünk.
Hiszem, hogy a hagyomány nem teher, hanem megtartó erő. Az identitás nem valami régimódi dolog, hanem annak a tudása, hogy kik vagyunk és hová tartozunk. Egy olyan világban, ahol minden gyorsan változik, különösen fontos, hogy legyenek biztos pontjaink, legyenek gyökereink.
Mert amelyik közösség elfelejti a múltját, az előbb-utóbb a jövőjét is elveszíti. Amelyik viszont tiszteli őseit, ápolja hagyományait és őrzi identitását, az erős marad a következő nemzedékek számára is.
Találkozzunk holnap a megemlékezésen és a kiállítás megnyitóján! Tisztelegjünk együtt elődeink előtt, és őrizzük meg mindazt, ami Zebegényt Zebegénnyé teszi.
Ferenczy Ernő Ervin
polgármester
